Nemrég jelent meg a Magyar Nemzet újságírójának véleménye ismerkedéssel kapcsolatos tréningről, mely itt olvasható: http://mno.hu/portal/605768
Az egyik legutóbbi tréningünk után kaptam az alábbi levelet az egyik résztvevőtől. Nem azért teszem a blogra, mert pozitív, sok ilyet kapok. Hanem mert tudom, hogy egy ilyen tréning még mindig tabunak számít, annak ellenére, hogy életünk fontos területéről van szó. Tabu lévén a jóbarátok, rokonok stb. közül sokan le akarnak majd beszélni róla, hasonlóan a levélíróhoz. Szerencsére van ellenpélda is, tudok arról, hogy több nő is ajánlja férfiismerőseinek Kulcs a nőkhöz című könyvem. Akiknél sikerül, ott általában arról számolnak be, hogy az illető nem tudja letenni, amióta odaadta neki, pedig elsőre morcos gyanakvással vette a kezébe. Köszönet minden hölgynek, aki támogat tabudöntögető munkámban!
"Szia Csaba!
Mindenképpen megérte, hogy elmentem a tréningre. Úgy érzem, az áttörés megtörtént, még egy kis ideig, azt hiszem, félénk leszek, viszont már az lebeg előttem, hogy ha aznap sikerült leszólítanom 25-30 lányt (és nem eredménytelenül!), akkor máskor is fog sikerülni. Választ kaptam arra is, ahogy meg is tapasztalhattam, hogy bármilyen esélytelennek tűnő dumával is lehet nyomulni. Ezt az "[…]" szöveget alkalmaztam a legtöbbet aznap este és hihetetlen, hogy mindenki ráugrott, pedig őszintén szólva az elején nem hittem benne! Ez tényleg így van, most már látom - ha hiszel benne, bármi sikerül.
Önbizalmat mindenképpen adott a tréning és sok hasznos ötlettel, amellett egy kis tapasztalattal is gazdagodtam. Aki nem vesz részt ilyen tréningen és nem szerez olyan tapasztalatokat, amilyenekben nekem/nekünk volt szerencsénk, nem is hiszi el, hogy addig mennyi mindenről maradt le az életében. És azt hiszem, a férfiak nagy többsége, néhány százaléktól eltekintve, meg is marad ebben a kategóriában. ha belegondolok, előtte kb. 5-6 fő tudott arról, hogy részt fogok venni a tréningen. Persze, mindenki le akart beszélni, mondván, hogy "te taníthatnád ezt..." és társai. Örülök, hogy nem hagytam magam lebeszélni és csak én tudom igazán, hogy mit veszíthettem volna, ha el sem megyek a tréningre!
Egyébként már gyakorlom szorgalmasan, szerintem fejlődő tendeciát mutat az indexem is :) angolul kicsit nehezebbnek érzem a csajozást, ami érthető is - általában az utcán szólítok le embereket, így valahogy jobban megy. Mindamellett észrevettem, hogy mintha máshogy néznének rám a lányok is, főleg a kolléganőim. Pedig én nem érzem, hogy olyan sokat változott volna a viselkedésem, pedig minden jel erre utal. Valahogy többször keresik a társaságomat, feltűnően sokat és sokszor mosolyognak rám. Először nem vettem róla tudomást, valami másnak próbáltam beazaonosítani (véletlen egybeesés vagy ilyesmi), de már túl sok volt a véletlen egybeesés :) persze a testtartásomra is nagyobb figyelmet fordítok, ahogy az öltözködésre is, a gyűrűmet pedig letettem az asztalra - jobb így. apróság, nekem fel sem tűnt volna sohasem, de ahogy végig gondoltam, nagyon sokat számít!
(szerk: eljegyzési gyűrűhöz hasonló gyűrűt hordott)
[..]
Köszönök mindent és előre is nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok Nektek!
Üdvözlettel:
Károly
------------------------------------------------------------------------------------
Szia Károly!
Örülök, hogy nem hagytad magad lebeszélni végül, és alakulnak a
dolgaid a nőknél. Azt hiszem, ez nekünk férfiaknak nagyon fontos az
életünkben. Sokan képesek csak azért milliókkal többet költeni az
autójukra, hogy megfeleljenek az általuk gondolt női igényeknek,
ugyanakkor sajnálnak egy ahhoz képest alacsony összeget a saját
személyiségükbe fektetni, vagy akár komplett bolondságnak tartanák
ezt.
Szeretném megkérdezni, hogy a véleményedet kirakhatnám-e a honlapra?
Hogy "bíztatásod" hatására hátha mások is kevésbé hagyják magukat
lebeszélni, és veszik a bátorságot ahhoz, hogy megtapasztalják azt,
amit te is.
------------------------------------------------------------------------------------
Szia Csaba!
Nyugodtan használd fel a véleményemet, vagy akár a korábbi e-mail-eimben leírtakat, ahol csak gondolod. örülök, hogy ha a véleményemmel "segíthetek" én is egy keveset azon sorstársaimnak (inkább úgy fogalmaznék: korábbi sorstársaimnak), akik még nem is tudják, hogy "betegek" vagy tudják, csak nem vesznek róla tudomást, ahogy én is tettem, és bizonytalanok abban, hogy megéri-e beruházni ebbe a "gyógymódba". Megéri.
[…]
Köszönöm még egyszer és üdvözöllek:
Karesz
